Zalka Csaba: fantasztikus érzés!

Újabb somorjai öröm a kajak – kenu világbajnokságon ! Jakubík Gábor bronzérme után (K4/1 000 m) ismét egy harmadik helynek tapsolhatott városunk lakossága. Zalka Csaba tagja volt a szlovák kajak négyes ötszáz méteres egységének, amely nem csak érmet szerzett, hanem kievezte a olimpiai részvételt is.   

Csabi, milyen volt a mai nap?

– Nagyon nehéz. Tudtuk, hogy ma vagy soha. Ez volt az egyetlen lehetőség, hogy kiharcoljuk az olimpiai helyjegyet.

Hogyan nézett ki a vasárnapotok?

– Később reggeliztünk, mert tudtuk, hogy a kora délutáni döntő miatt nem fogunk ebédelni. Egyébként jól éreztük magunkat. Fejbe ott voltunk, relatíve nyugodtak voltunk.

A döntő? Úgy tűnt, hogy nem a legjobban sikerült a rajt.

– Hát nem volt a legjobb, de a legrosszabb sem volt. Ugyan két hajó meglépet, de tudtuk tartani a pozíciónkat.

Aztán jött a fantasztikus hajrátok. Ha az utolsó 150 métert néznék, ti lennétek a világbajnokok.

– Éreztük, hogy jövünk fel. A hajrá az erős oldalunk. A legfontosabb az volt, hogy ott legyünk a legjobb hétben, meglegyen az olimpiai kvóta. Sokan jöttünk be pár század másodpercen belül. Azt éreztük, hogy a kvóta megvan. Ideges, mérges és fáradt voltam. Fantasztikus érzés volt, amikor egy idő után kiírták, hogy nemcsak a kvóta van meg, hanem az érem is.

Áruld el, mit érzel pár órával a verseny vége után?

– Boldog vagyok, hogy ilyen fiatalon érmet szereztem a felnőtt világbajnokságon és Szlovákiának kiharcoltuk négy helyet az olimpián.

Milyen volt a hangulat szegedi pályán?

– Szavakkal nehéz leírni. Egyszerűen fantasztikus! Az ember nem hallotta a saját hangját. A szegedi a világ legjobb pályája. Minden tekintetben. Én vagyok az egységben az az ember, aki kiadja a parancsot a hajrára. Már a középfutam alatt is csak az előttem ülő Erik Vlčeka hallotta. Ezért a döntőbe ordítanom kellett.

Hallottad a somorjaiak szurkolását is?

– Természetesen! Nagyon sokat adott, hogy ilyen sokan itt voltak. Köszönettel tartozom nekik.