Kisfaludy Zsigmond, az elfeledett somorjai

Az idei Szent István Napok rendezvénysorozat keretében tartott a pasztorációs központban augusztus 19-én előadást Strešňák Gábor történész, levéltáros Kisfaludy Zsigmondról. Az alábbiakban ennek kivonatát adjuk közre.

Kisfaludy Zsigmond esperes-plébános Somorja történelmének kitartó, lelkes kutatója volt, ám neve méltatlanul feledésbe merült.

A dunántúli származású nemes Kisfaludy család képviselői a 19. században kerültek Szencre, amikor Kisfaludy István (1808–1866. július 19.) néptanítóként kezdett itt tevékenykedni. Kisfaludy Pápáról származik 1836-ban vette feleségül a szenci származású Lassú Terézt. Az 1848–1849-es szabadságharc idején a szenci nemzetőrök parancsnoka, főhadnagya volt. Négy gyereke – Zsigmond, Móric, Vince és Julianna élte meg a felnőttkort. Móric apja nyomdokaiba lépett. Tanított, majd 1866-tól haláláig, 1891-ig Szenc községi jegyzője volt.

Diákkorától publikált
A fiútestvérek közül ketten, Zsigmond és Vince egyházi pályát választottak. Zsigmond négyéves volt, amikor 1841. július 8-án este apjával és annak utastársával együtt, Pozsonyból hazafele jövet az ivánkai úton négy csavargó megtámadta és kirabolta őket. Másnap feljelentést tettek, ezért tud az utókor erről a sajnálatos esetről. Zsigmond Pozsonyban, Győrben és Nagyszombatban végezte gimnáziumi tanulmányait. Esztergomban teológiát hallgatott, és már akkor kibontakozott írói tehetsége. A Religio c. egyházi folyóiratban megjelent, hogy 1859-ben a papnevelde karácsonyi ünnepi műsorában elszavalta saját költeményét, valamint ő írta a nevelde által Scitovszky hercegprímás 50. papi jubileuma alkalmából kiadott nyomtatvány ódáját. Több éven keresztül írt cikkeket, verseket a Katholikus Néplapba. Esztergomban 1861-ben jelent meg Friedrich Emanuel Hurter német történetíró Az alázatosság hónapja. Elmélkedések és imák egy nő hátrahagyott irataiból című műve, amelyet ő fordított magyarra. Történelmi rajzokat, tanulmányokat is közölt a Szépirodalmi közlönyben, a Nép Újságában.

Lelkesen kutatta városunk történelmét
1861. július 21-én szentelték pappá. Somorjára került, ahol hat éven keresztül káplánként szolgált. A gazdag múltú város levéltára felkeltette az érdeklődését. Évtizedekkel később ezt írta: „Hálás elismeréssel kell fölemlítenem, hogy a város tisztelt tanácsa kérésemre azonnal intézkedett, miszerint kutatásaimat akadály nélkül megkezdhessem.” Ebben nyilván nagy segítségére lehetett Oberhoffer Ferenc városi tanácsos, akinek családjába Zsigmond öccse, az 1863 óta Somorján tanító Kisfaludy Móric később beházasodott. A jegyeseket, Móricot és Karolinát Kisfaludy Zsigmond adta össze Szencen, 1868. február 18-án. 1867-ben Zsigmond Pozsonypüspökibe, majd 1872-ben Dunaszerdahelyre került adminisztrátornak, ahonnan még abban az évben Illésházára, onnan pedig Nagymagyarra került, ahol plébánosként, majd alesperesként a somorjai esperesi kerület iskolaszéki elnöke is volt. Közben visszajárt a somorjai levéltárba. Ezekben az években a somorjai levéltári anyagból már több forrást is közölt a Magyar Történelmi Társulat Századok c. lapjának hasábjain. Később rendes tagja volt a társulatnak. 1892-ben visszakerült Somorjára, két évvel később ő lett az egyházi kerület esperese. 1906 végéig a községi közgyűlés tagja volt. Időközben más forrásanyagok is felkeltették az érdeklődését: „…múlhatatlanul szükséges volt kutatásaimat a pozsony-káptalani, megyei és városi levéltárra, valamint a vidék nemes családjainak régi okmányaira is kiterjesztenem”. Ez az utókor szempontjából nagyon fontos, hiszen a 20. századi viharos történések ugyancsak megtizedelték az egykori, forrásanyagokban gazdag nemesi levéltárakat. A kezdetben csak adatgyűjtő szerepet felvállaló, ám fokozatosan történetíróvá váló pap tudományos konzultánsai közt elsősorban Knauz Nándor egyháztörténész, Lichner Pál nyelvész említhető – mindketten a Magyar Tudományos Akadémia tagjai voltak. Halála előtt letisztázott kéziratának előszavát így fejezte be:”…vigasztalásomra szolgáland azon öntudat, hogy Somorja történetének megírását, mire elismert történetírói capacitásaink közül senki sem vállalkozott, egy tehetségesebb utódnak ezen adatok ilyetén összeállításával is könnyebbé tettem s egyúttal Somorja város közönsége iránt kegyeletes érzelmeimnek némi nyilvános jelét is adtam.”

A kiadatlan kézirat
Kisfaludy Zsigmond 1926-ban hunyt el. Somorja középkori történelmét tudományos alapossággal megírt kéziratban hagyta az utókorra, ám munkája mindmáig kiadatlan. Szencen, Apja sírjába temették el. A síremlék 2012-ben Szenc értéktárába került, restaurálták, majd újra felállíttatták a szenci temető bejáratánál. „Itt nyugszik Krisztusban Kisfaludy István néptanító, †1866 életének 56. évében; Kisfaludy Zsigmond pozsonyi őrkanonok, történetíró, lelkes honfi, sz. 1837.VII.18 † 1926. VIII. 14. Imádkozzunk érettük!” – olvasható Kisfaludy Zsigmond és édesapja sírkövén.

Strešňák Gábor
Szenci Városi Múzeum

Az írás a Somorja és Vidéke folyóirat 2024. szeptemberi kiadásában jelent meg.