Somorjáról a foci élvonalába

A somorjai foci hírnevét nagyon sokat öregbítették és öregbítik a mai napig. Eddig a férfiak teljesítményének volt nagy hírértéke, de városunktól messze egy hölgy is remekül képviseli Somorját. Feketevízi Tímea, aki hosszú évekig az STK játékosa volt, jelenleg a székelyföldi Csíkszereda mezében játszik.

„Foci az egész életem” – kezdte a beszélgetést széles mosollyal Feketevízi Tímea, aki, ha megnézi a gyerekkori képeit, azokon semmilyen baba, csak kisautó, meg főleg labda van. ,,Nem is tudom, honnan ered ez a vonzódás a lasztihoz. A családból senki sem focizott profi szinten, az apu, vagy a nagybátyám is csak elfocizgatott a faluban. Én csak beleszülettem. Az apu ugyanis fiút szeretett volna, és otthon már készítgette a pályát, amelyen aztán én kergettem a labdát.”

A szimpatikus lány négyéves korában már megjelent szülőfaluja, Csallóközcsütörtök focipályáján. ,,Előttem van az a pillanat, amikor a szüleimtől kapott felszerelésben ott vagyok rövid, fiús hajjal a zöld gyepen. Akkor kezdődött a pályafutásom. Majd Somorjára elkerültem. A szüleim a városban dolgoztak, ezért egyszerűbb volt, hogy ide járjak suliba. Beírattak zongorázni, ezzel egyidejűleg focizni az STK-ba. Egy idő után választani kellett. Nem erősségem a ritmusérzék, így egyértelműen a foci győzött. Hárman voltunk lányok, a fiúk csapatához kerültünk. Egészen 15 éves korig együtt játszottunk. Nagyon jó volt. Gyerekkorom legszebb évei voltak. Szinte családként működtek a csapataink, nagyon jó volt a kollektíva. Például együtt fociztam Varga Pityukával, aki játszott a Fradiban is, és idén télen tért vissza Somorjára. Abban az időben nagyon jó diákcsapatunk volt, a legfelső osztályban is játszottunk, nemzetközi tornákat nyertünk. Nagy Vikivel, aki jelenleg a Ferencvárosban játszik, bekerültünk a járási válogatottba. Megkeresett minket a DAC, hogy lépjünk át a lánycsapatba. Hétközben a fiúkkal edzettem, majd a hétvégén mint csapatkapitány vezettem a sárga-kékeket”.

Ezután jött a győri átlépés. Az ETO-ban egy rövid pozsonyi Slovanban való szereplést leszámítva, ahol BL-ben is játszott, 2022-ig szerepelt. „Kollégiumban laktam, a helyi akadémia tagja lettem. Nagyon sok szép emlék maradt meg a győri szereplésemről. Bajnokok lettünk az U17-es és az U19-es kategóriában. Nagyon f iatalon, 15 évesen bemutatkoztam a felnőtteknél az NB I-ben. Majd jött a Haladás. Az első év jó volt, aztán jött a csőd. A lánycsapatot ugyan sikerült megmenteni, de alapból elromlott minden. Majd nyáron jött az erdélyi megkeresés. Hát voltak azok napok” – nevetett nagyot a szimpatikus fiatal hölgy. Timinek el kellett döntenie, hol folytassa a pályafutását. „Amikor először beszéltem szüleimnek a csíkszeredai lehetőségről, annyit mondtak, hogy na jó, de nagyon messze van. Lesz majd ajánlatom közelebbről is. Jött is, a magyar NB I-ből. Egy papírra leírtam, hogy Magyarország, vagy Erdély. Ideges voltam, szinte kikészítettem a szüleimet. Az utolsó pillanatban felhívtam Kollár Péter edzőt, hogy elfogadom a Csíkszereda ajánlatát. Miután letettem a telefont, nagy bizonytalanság fogott el: jól döntöttem? Hát fél év után annyit mondhatok, hogy ugyan ismeretlen környezetbe kerültem, senkit sem ismertem, helyes ez az erdélyi állomás. Nagyon tetszik, hogy mindenki nagyon befogadó volt velünk, újakkal. Tetszett az, hogy mindenki pozitív. Még akkor is, amikor a megérkezésem után elszakadt mindkét combizmom. Pedig akkor a fejemben volt, hogy hazajövök, és majd valahol elfocizgatok. Örülök, hogy nem így lett. Felépültem, és szeptember végén, október elején visszatértem. Az év végéig még belefért a jó teljesítmény és pár gól. Jól állunk a bajnokságban. Jelenleg a másodikok vagyunk, de célunk, hogy bajnokok legyünk, és jövőre indulhassunk a Bajnokok Ligájában. Ezen kívül célunk a Román Kupa elhódítása is.”

Csíkszeredán nagyon népszerű a focicsapat. De nem csak a férfi, amely vezeti a második ligát, és a feljutás a célja. „A városban megismernek minket, lányokat is. Szurkolótáborunk is van, nagyon jó a hangulat a meccseinket. A f izetés összegén kívül ugyanazok a feltételek a focihoz, mint a férfiaknál. Bízom benne, hogy egy idő után az anyagi dolgok is változnak. Például Angliában már közelednek a bérek. Ott ezt meg tudják engedni, hisz egy TottenhamArsenal női bajnokin 56 ezer néző van. Egyébként Romániában, Szlovákiához képest, egészen máshol tart a női foci. Például minden meccset élőben közvetít a televízió” – mondta a fiatal játékos, aki elárulta lapunknak azt is, hogyan telnek a napjai. „Lehetőségünk van az edzőközpontunkban eltölteni az egész napot, amiben a napi három étkezés is benne van.

Én általában dél körül szoktam érkezni. Részt veszek egy átmozgató vagy kondiedzésen, majd délután kettőtől csapatgyakorlás van. Ezután ebéd, majd mindenki egyénileg dolgozik. Én általában egyéni pluszmunkát végzek. Főleg a fizikai felkészültségemet kell javítani. Majd vacsora, és megyek vissza a szállásomra. A szabadidőmben élvezem a gyönyörű természetet, illetve képzem magam. Elvégeztem egy mentáledzői tanfolyamot, és nyáron szeretném elkezdeni a fociedzői tanulmányaimat. Az aktív pályafutásom befejezése után is szeretnék a foci mellett maradni” – zárta Feketevízi Tímea, és hozzátette, reménykedik, hogy a korosztályos válogatottság után bemutatkozik a női nemzeti csapatban is, és később sikerül spanyol, vagy olasz élcsapatban szerepelnie.