A REFORMÁTUS TEMPLOM
A Somorján található műemléképületek közül a református templom épülete a legértékesebb, amely Csallóköz egyik legrégibb és egyben legszebb gótikus temploma.
A templom eredetileg a 13. század harmadik negyedében épült kései román stílusban. Az eredeti építményt a mai főhajó és a szentély képezte, sekrestye és oldalhajók nélkül. Valószínű, hogy a templom helyi erődként is szolgált, s hogy ennek a célnak is jobban megfeleljen, az idők múlásával hozzáépítették a mellékhajókat és a tornyot, amelyből jobban megfigyelhették az ellenség közeledését, a tűz- és árvízveszélyt.
Az évszázadok folyamán a templomot több ízben is átépítették. Eredetileg gerendás mennyezete volt, majd a 14. században felépült a déli hajó, amely fölé gótikus, bordás keresztboltozatot emeltek. A főhajót a 15. században – 1449 után – a kései gótikus bordás mennyezetet alátámasztó nyolcszögű pillérekkel kettéválasztották.
A szentély diadalívében az Ószövetségben szereplő próféták láthatók medailonokban, díszes körökbe foglaltan, mondatszalagokkal, fenn középen Dávid és Salamon koronás királlyal. Az északi oldalfalon az Egyiptomba való menekülés, alatta egy gobelin típusú képen Mária a halálos ágyán az apostoloktól körülvéve, fölötte a boltíven temetése, mennybevitele, és a sorozat befejező képe a főhajó felé néző háromszögben Mária megkoronázása. E képsorozatnak a fő helyen való megalkotása is bizonyítéka annak, hogy a templom Mária tiszteletére épült.
A kőből faragott ereklyetartó a szentélyben eredeti állapotú, valószínűleg az első (eredeti) templom része volt. A fölötte található térdelő alak a templom építtetője, mecénása lehetett. A déli falon két címer található, amely királynői szimbólumokat sejtet. Eredeti színeit nehéz megállapítani, ezért csak feltételezik, hogy valamelyik Árpád-házi királyné címeréről lehet szó.
A RÓMAI KATOLIKUS TEMPLOM ÉS KOLOSTOR
A templom és a kolostor J. G. Altenburger tervei alapján épült, a fennmaradt dokumentumok szerint 1722 és 1778 között. A paulánusok által épített templom és rendház a kései barokk építészet kiemelkedő alkotása – a templomot a Csallóköz legszebb templomaként tartják számon. Ma a Nagyboldogasszony-plébániatemplom nevet viseli, a kolostorral folyosó és a sekrestye köti össze.
A templom épülete egyhajós, szegmensíves zárású szentéllyel. Tornya beépült a főhomlokzatba. Belső falait és boltozatát freskók és művészi értékű festmények ékesítik. Ezek főként Franz Sigrist alkotásai 1778-ból, amelyek Paolai Szent Ferenc életének egy-egy mozzanatát örökítik meg. A szentélyben látható mennyezeti freskó például XI. Lajos francia király és Paolai Szent Ferenc találkozását ábrázolja. A beteg királyhoz eljutott Szent Ferenc aszkétikus erényességének és gyógyító képességének híre, és IV. Sixtus pápa közvetítésével Tours-ba hívatta a szerzetest. Ferenc nehezen szánta el magát az útra, majd a királlyal kertelés nélkül közölte, hogy meggyógyítani nem tudja, és Isten sem fog rajta segíteni, de előkészítheti a keresztény halálra.
A templom orgonáját a kor egyik legjelesebb orgonaépítője, Ludwig Mooser építette 1866-ban. Eredeti felépítménye nem ismert, de a fennmaradt sípanyagból arra lehet következtetni, hogy az orgona eredetileg 20 regiszteres volt. A későbbi beavatkozások, javítások sokat rontottak a sípanyag állapotán. Az ezredfordulóra állapota olyan kritikussá vált, hogy felmerült rekonstrukciójának és restaurációjának (nemcsak generáljavításának) gondolata. 2005-re befejeződött az orgona eredeti állapotba történő helyreállítása. Ünnepélyes felavatására 2005. június 26-án került sor.
A paulánusok rendjét – vagy mint kezdetben nevezték, a legkisebb testvérek rendjét – Paolai Szent Ferenc alapította, s az alapítást IV. Sixtus pápa erősítette meg 1474-ben. A paulánus rend római katolikus koldulórend volt. Minimistáknak („legkisebb testvérek”) is nevezték magukat, gyakran összetévesztik őket a pálosokkal. Jelszavuk, a Charitas (szeretet) az Istenhez és felebarátaikhoz való kapcsolatukat fejezte ki. Alázatos, bűnbánó, szigorú aszkétaéletet élő szerzetesek voltak, és egyéb fogadalmaik (szegénységi és hallgatási fogadalom) mellett még a hús fogyasztásáról, valamint a zsírral és a vajjal készült ételekről is lemondtak. Magyarország területén csak egyetlen kolostoruk működött, mégpedig városunkban, Somorján. Itt 1680 körül telepedtek meg. A paulánusok csak néhány évtizeden át folytathatták kezdetben kolostor- és templomépítő, később missziós, lelkipásztori és oktatói tevékenységüket, mert II. József 1786-ban feloszlatta a szerzetesrendet. Ezután a rend már nem újult meg. Templomuk Somorja város plébániatemplomává vált, a megüresedett kolostor pedig részben a somorjai katolikus egyházközség, részben a város tulajdonába került. Hosszú évekre iskolai tantermeket rendeztek be benne. A kolostor népszerű neve Korona – ez a név a Korona vendéglőtől ered, amely az 1980-as évekig a városi tulajdonban levő utcafronti épületszárnyban működött.
AZ ÁGOSTAI HITVALLÁSÚ EVANGÉLIKUS EGYHÁZ TEMPLOMA
E templomot Altenburger műépítész tervei alapján építették, alapkövét 1784. július 22-én rakták le. Magát a templomot klasszicista stílusban építették, de máig fennmaradt belső berendezése barokk jegyeket is mutat.
Orgonája egymanuálos, Jozef Effinger műve; mai formájára Volgelthon orgonaépítő mester bővítette 1824-ben. A Krisztus feltámadását és a sír őrzőit ábrázoló oltárkép F. Oelenhain alsó-ausztriai festőművész alkotása, amely 1785-ben készült.
A 19. század utolsó évtizedeiben az egyes szlovák településeken az a szokás járta, hogy az ottani szlovák ajkú gyermekeket Somorjára küldték magyar és német szóra. A híres szlovák államférfi, diplomata és tudós Milan Rastislav Štefánik is így lett a somorjai evangélikus iskola diákja az 1889-90-es tanévben. Az őt ábrázoló dombormű a mai evangélikus lelkészlak előtt látható. Ladislav Majerský munkája, amely 1930-ban készült. Mai helyére 1990-ben került, talpazatát Mikšík Pavol szobrászművész tervezte.
A SÁMOTI ROMÁN KORI TEMPLOM
A sámoti templom az Antiochiai Szent Margit-templom nevet viseli. 1260 körül épült, egyike a Csallóközben található román kori templomoknak. A templom mellett a régészeti kutatások szerint középkori falu és temető terült el, ezek remélhetőleg feltárásra kerülnek.
A kis templomot a 19. században már csak ritkán használták egyházi szertartásokra, miséket is csak évente egyszer, búcsúkor tartottak benne. A későbbi évtizedekben belső berendezését széthordták, így egyházi szertartásokra alkalmatlanná vált. 1950 és 1980 között gabonatárolásra használták, és szükség szerint állagmegőrző munkálatokat végeztek rajta.
A fordulat után néhány évvel az épület egyházi tulajdonba került. Megmentése Somorja műemlékvédelme szempontjából kulcskérdés, ezért 2018-ban a főhajón elvégezték a tető teljes cseréjét, Emellett a benti fafödém és a mennyezet megújult, és a templom homlokzatának csúcsíves falazása is elkészült. Jövőbeli hasznosítása még nem egészen tisztázott, a tervek szerint kulturális célokat fog szolgálni.
A ZSINAGÓGA
1912-ben épült a somorjai zsinagóga. Az új imaház építése során a zsidó hitközség nem csupán a romantikus építészet jegyeit és formáit használta fel, hanem a Közel-Kelet motívumait is. A zsinagóga ablakait színes üveggel díszítették. Belső terét az akkori korra jellemző, többféle stílusjegyet felhasználva tervezték meg. A karzattal, ahol a nők foglaltak helyet, a belső teret két szintre osztották.
A zsinagóga a holocaust ideje óta gyakorlatilag kihasználatlan volt, mivel két-három család kivételével Somorjáról valamennyi izraelitát elhurcolták. 1996-tól végre új korszak kezdődött a zsinagóga épületének kihasználásában. Az At Home Gallery-nak köszönhetően belső tere ma képzőművészeti alkotások bemutatására, valamint koncertteremként is szolgál.
KÁPOLNÁK
A somorjai szegényházat már Bél Mátyás is említi a 18. század elején. Az épület korai barokk boltozata, valamint a hozzá tartozó kápolna azonban régebbi eredetre utalnak. A későbbi évek folyamán ezt az épületet kórháznak használták. A hozzá tartozó kápolnát 1785-ben szentelték fel, majd 1873-ban neoromán stílusban átépítették. Az egykori szegényház ma öregotthonként szolgál.
Tejfalu kápolnája 1933-ban épült. Egyszerű, téglalap alaprajzú épület, a homlokzatból kiugró toronnyal.
EGYÉB ÉPÍTÉSZETI EMLÉKEK
SOMORJA
Szűz Mária koronázási oszlopa: a somorjai főtéren van elhelyezve. A szobor alsó részében négy szent látható.
A főtéren található kút: a régi városi kutat 1992-ben fedezték fel és állították helyre.
A volt polgári iskola épülete a Fő utcán:
az épületet 2005/2006 során felújították és átalakították. Iskolaként
1877-től az 1990-es évek közepéig üzemelt, ma polifunkciós épületként
szolgál.
A hírességek szoborparkja mellett található villa: jelenleg a Tornyos étterem üzemel ebben a régi polgári villában, amely 2000-ben lett felújítva.
Szent István szobra: a somorjai kultúrház előtt található. Az Immortal polgári társulás emelte 2000-ben.
M.R. Štefánik domborműve: az evangélikus templom előtt található.
Az egykori malom épülete: a Pozsonyi úton található. Jelenleg kihasználatlanul áll.
A somorjai temető központi keresztje: 1905-ből származik.
A Lintner és a Csiba család kápolnája: a somorjai temetőben található, 1913-ban állították.
Apró fejfák és síremlékek a somorjai temetőben: a 19. század végéről származnak.
A somorjai és a tejfalusi zsidótemetők:
a tejfalusi zsidótemetőben nyugszik David Ha-Kohen Bystricar főrabbi,
akit a zsidó lexikon is említ. Mindkét temető a régmúlt emlékét őrzi,
amikor a zsidó közösség a helyi lakosság természetes részét képezte.
Szent Flórián emlékműve a somorjai temetőben: 1993-ban állították.
KIRÁLYFIA
A királyfiai kúria: a bejárat feletti címer 1610-ből származik. Az épület ma magántulajdon.
Képoszlopok:
a kúria közelében található emlékmű, amely 1997-ben lett felújítva és
felszentelve. Ekkor helyezték el a felső rész fülkéjében Szent Flórián
szobrát, amely sajnos 2000 óta hiányzik.
Apró korabeli fejfák és síremlékek: a királyfiai temetőben találhatóak. Többnyire a 19. század végéről és a 20. század elejéről származnak.
TEJFALU
A kápolna előtti kereszt:1967-ből származik.
A Csiba család kápolnája: a tejfalusi temetőben található, 1907-ben állították.
A tejfalusi temető központi keresztje
Fejfa kisplasztikával a tejfalusi temetőben: 1912-ből származik.
A 263-as számú ház előtti kereszt: 1931-ből származik.
CSÖLÖSZTŐNepomuki Szent János szobra a csölösztői temetőben
