A zsidó temetőkbe látogattak a diákok

Ódon zsidó temető a város ölelésében. Ezt a történelmi helyet akartuk látni, ezért a regionális turizmusmenedzsment elsős és másodikos diákjaival a tantermi órák helyett a tejfalui zsidó temetőbe látogattunk. Mintha megállt volna itt az idő, és a kegyeleti hely különleges hangulatát csak fokozza, hogy évtizedek óta nem temetkeznek ide. A hideg márvány helyett homokkőből készült sírkövek (matzevah) bújnak meg a borostyán között, a fák árnyékában. Akad itt azért néhány márvány sírkő is, de mintha tévedésből kerültek volna ide.

Idegenvezetőnk Janko Hevera, a zsidóság szakértője, a történelmi temető gondnoka volt. Segítségével olyan helyekre is beleshettünk, amelyek egyébként nincsenek nyitva a nagyközönség előtt. Neki köszönhetően megértettük a mára szinte már olvashatatlan héber feliratokat és megmutatta a zsidó szimbólumokat is. Feltűnt, hogy néhány matzevah gondosan műanyagba van csomagolva, van, amelyiken frissen festett betűk csillognak. Megtudtuk, hogy mivel a régi homokkő meglehetősen sérülékeny, télire becsomagolják őket, hogy ne tegyen kárt bennük az időjárás.

Idegenvezetőnktől azt is megtudjuk, hogy a tejfalui zsidó temetőt a 18. század óta dokumentálják. Ez volt a legnagyobb izraelita temetkezési hely a Felső-Csallóközben. Eredetileg a lakott területen kívül, a falutól mintegy egy kilométerre, a Duna két holtága közötti száraz töltésen volt a sírkert, de a település körbenőtte. Mintegy 330 számozott sírhely maradt meg.

A legrégebbi sírkő 1739-ből származik. Egy Frajdl nevű lányé, Ábrahám leányáé. Abban az időben a zsidók még nem használtak vezetéknevet, csak egy keresztnév áll a sírkövön. Az utolsó temetés 1942-ben volt itt, amikor a Kohn házaspárt örök nyugalomra helyezték. Sok matzevaht a földbe ástak, nehogy ellopják, de sok eltűnt.

Az összes sírkövet gondosan megszámozták, a hátoldalukra latin betűvel is odaírták az elhunyt nevét. Idegenvezetőnk elmesélte nekünk, milyen sorsuk volt az egykor itt élt embereknek. Néhány sírkövön ott áll az egész család neve. Különböző születési évek, csak a halál ideje azonos – 1944 nyara. És mellette az elhalálozás helyszíne – Auschwitz. Néma tanúi a történelem azon szakaszának, amelyet legszívesebben mindannyian elfelejtenénk.

Ezután a nemrég rendbe hozott somorjai zsidó temetőbe látogattunk. Az izraelita temető története a 19. század végére nyúlik vissza, a helyi zsidók csak a somorjai zsidó hitközség megalakulása után kezdték itt eltemetni a halottaikat. Ebben a sírkertben modern, monumentális márvány sírkövek vannak, rajtuk latin betűs feliratok. Több egyszerű matzevah is akad azonban a temetőben, héber nyelvű felirattal. Tizenhét, 1. világháborús zsidó hadifogoly is nyugszik itt. A somorjai temetőben halottasház is volt, ahol az elhunytat ideiglenesen elhelyezték, amíg a zsidó szertartásoknak megfelelően végső nyugalomra nem helyezték.

Ez a temető is emlékhely ma már, nem temetnek ide. Azokra az időkre emlékeztet, amikor élt itt egy zsidó közösség, amely nem is sejtette, hogy olyan tragédia leselkedik rá, amiből nincs visszatérés.

Soňa Zakariásová