Erődfalat találtak a régészek a volt paulánus kolostor területe alatt

Tavaly novemberben kezdődött el az egykori paulánus kolostor, közismertebb nevén a Korona épületének felújításával kapcsolatos régészeti feltárás. A munkával a nyitrai PAMARCH Kft.-t bízták meg, a feltárást a cég munkatársa, a somorjai születésű Iván Robert régész vezeti.
„Az ástatás a tervezett esővízelvezető gödrénél kezdődött a kolostor udvarán, az volt a cél, hogy leássunk az eredeti altalajig. Ezt a kutatóárkunkkal mintegy 4 méter mélyen értük el, és középkori, valamint újkori kerámiatöredékek, fémtárgyak, szögek, veretek kerültek elő. Ezüstpénzt is találtunk. Később, a további kutatás során érdekes építészeti leletre bukkantunk, egy késő középkori, vagy kora újkori épület alapjai, illetve a sarka került elő, mintegy 2×3 méteres területen” – mondta Iván Robert

Régi fal a pincében
A feltárás a Korona belterületén folytatódott, innen is előkerültek cserépkályhadarabok, kerámiadarabok, ezek a leletek már magához a Korona épületéhet köthetők. Február végén azzal hívta fel a kivitelező cég a régészeket, hogy a nyugati szárny alatti pincehelység területén a tisztítás során valamilyen falat találtak. „Azonnal kijöttünk, jelentettük a leletet a műemlékvédelmi hivatalnak, elkezdtük feltárni és megtisztítani a falat. Az eddigi eredmények azt mutatják, hogy egy erődfalról van szó, és ezt az építészettörténeti szakértő is megerősítette” – árulta el a régész.

Jól látható a kolostor pincéjének padlójában
Amikor az egykori kolostort építették, a területen romok voltak, amelyeket nagyrészt eltakarítottak. Az 1683-as nagy tűzvész után is maradtak itt romok, ezzel a fallal azonban valószínűleg nem tudtak mit kezdeni. A falnak a pincébe lecsúszó részét lebontották egy bizonyos magasságig, majd úgy hagyták, részben pedig beleépítették a kolostor alapjaiba, amit ma is gyönyörűen lehet látni az alapokban és a kolostor pincéjének padlójában is. Ez a rész igazán érdekes, mert a falat elég nagy kőtömbökből építették, amilyeneket Somorja környékén nem lehet találni, legközelebbi lelőhelyük a Kárpátokban van. Olyan 1 méteres magasságtól téglából épült ez az 1,20 cm vastag fal. Minden jel arra mutat, hogy ez egy városi erődítés volt, amit az újkorban kezdtek építeni a török elleni védelemül.

Felgyújtotta a várost a török
Somorjának akkor elég fontos stratégiai szerepe volt, ez volt az egyetlen nagyobb város a Duna bal partján Pozsony és Komárom között. Komárom akkoriban végvár volt, erőd, onnan már a török birodalom kezdődött. Feljegyzésekből tudjuk, hogy Somorján lőport, ágyúkat, fegyvereket raktároztak az 1600-as években, csapatok állomásoztak itt. Ezért volt fontos, hogy megerősítsék a várost. „Sajnos az a gond, hogy ezt a falat megtaláltuk ott a pincében, de arról fogalmunk sincs, hogy merre keressük a többi részét. Annyit tudunk, hogy nem tudták befejezni, félbe hagyták, és nem védte meg Somorját. 1683-ban bejöttek a törökök és felgyújtották a várost. De alig egy-két héttel ezután, 1683. szeptember 12-én a törököt leverték Bécsnél, és azután erre a környékre nem jöttek többet, úgyhogy az erődítésre nem volt szükség, nem építették tovább, nem újították fel. Pár évtizeddel később pedig a paulánus szerzetesek ezt a területet szemelték ki a kolostoruk számára” – mondta Iván Robert.

Mi lesz az erődfallal?
Az archeológus szavai szerint az a probléma, hogy a régész csak feltár. A többi nem rajta múlik, a döntés innen már a műemlékvédelmi hivatal és a befektető kezében van. „Úgy tudom – mondta Iván – hogy a feltárt falrészt nem temették vissza, remélhetőleg, megőrzik és beépítik, belekomponálják a beltér elrendezésébe. Nagyon izgalmas lenne a további részeit is megtalálni”.
Látványos, szenzációs leleteket nem, csupán kerámiadarabokat és fém használati tárgyak töredékeit találták meg az újkori törmelék között. De érdekes leletek kerültek elő például a kolostor emésztőgödréből. Gyönyörű kerámiadarabokat, üvegeket találtak a régészek. Volt köztük olyan üveg is, amelyikben maradt még valamilyen tartalom. „Egy kisebb vitrinre való kiállítási anyag került elő, de az igazi nagy lelet az erődfal” – zárta Iván Robert.

Az írás a Somorja és Vidéke novemberi kiadásában jelent meg.