Színházi előadás szlovák nyelven.

A sűrű erdő közepén élő életigenlő malac, Ildikó és cseppet sem életigenlő barátja, Sándor, a varjú építkezésre adják fejüket. Először nádból, aztán fából, végül téglából építenek ideális malaclakot a gonosz farkas, Imre ellen. Imre persze igyekszik túljárni a kisállatok eszén, s nem restelli farkastestvéreit is csatasorba állítani, de a „többet ésszel, mint erővel” örök igazsága a mese végén ezúttal is érvényre jut. Mulatságos történet magyar népmesék alapján, bábokkal és sok-sok zenével.

Petőfi Sándor közismert történetét festett táblaképek illusztrálják. A „képmutogató” előadás során a közönség szintén aktív részese a játéknak. Egyrészt folyamatos a párbeszéd az előadók és a nézők között, másrészt a publikum közreműködésével felidézhetők olyan hangulatok, események, melyek mozgalmassá teszik az egyébként statikus képeket. Mindenki ismeri János vitéz történetét, mindenki emlékszik a hős kalandjaira, vagy legalábbis azt hiszi. A kissé kusza, olykor megkopott emlékképek félreértésre, ebből kifolyólag félremagyarázásra adhatnak okot. A helyzetkomikum miatt vidám pillanatok részesévé válnak a nézők, ám a váratlan események sem tudják eltéríteni Kukorica Jancsit útjáról (beáll huszárnak, legyőzi az óriáskirályt, de megvív a medvével is). A kalandos történet végén – ahogy a mesében lenni szokott – a jó elnyeri méltó jutalmát, a gonosz pedig megérdemelt büntetését… Kukorica Jancsi kalandjaival szinte mindekni találkozott, de ha valaki eddig mégsem halott volna róla, nem sokáig lesz ez így! Hiszen, milyen is az élet hősök, példaképek, kalandok nélkül?