Felavattuk a kitelepítettek emlékművét

Tegnap, augusztus 2-án a kora esti órákban került sor a Fő utca és a Gazdasor kereszteződésében, a felújított ispotály-kápolnával szembeni területen a kitelepítettek emlékművének felavatására. Az ünnepségen, amelyet több százan tiszteltek meg a jelenlétükkel, Kövér László, az Országgyűlés elnöke és Pető Tibor, Magyarország pozsonyi nagykövete is részt vett.

Méry János önkormányzati képviselő úgy fogalmazott: az emlékmű felavatásának dátuma szimbolikus jelentőséggel bír, mivel 1945. augusztus 2-án adta ki Eduard Beneš egykori csehszlovák elnök 33. számú, magyarokat és németeket sújtó dekrétumát, amely az ország területén élő nem-szláv népességet megfosztotta állampolgárságától. Ezt követően vette kezdetét a lakosságcsere, a deportálások, illetve a reszlovakizálás.

Kövér László házelnök hangsúlyozta: a bűn nem akkor teljesedik be, amikor elkövetik, hanem akkor, amikor elfelejtik.

„A magyarság nem bocsáthatta meg az ellene elkövetett bűnöket, mert a mai napig még mindig nem kértek bocsánatot tőle. A szomszédos államok közös célja, hogy a 20. század közös történelmi sebeit a 21. századra begyógyítsák. A jövő kérdése pedig az, hogy Közép-Európa országai a 20. század terhével küszködő nemzetállamok akarnak-e maradni, vagy a 21. század kihívásainak megfelelni képes, korszerű nemzeti államokká akarnak válni. A nemzeti érdek értelmezésében van a különbség“ – mondta.

Horváth László, a Madách Imre Gimnázium tanára az emlékműavatás kapcsán kifejtette: noha szomorú dologra emlékezünk, a mai alkalom mégis lélekemelő, hiszen egy közösség erejét mutatja. „A somorjai magyar közösségét, amely közadakozásból ilyen nagyszerű emlékművet állíthatott, kifejezve nem csak a múlt iránti tiszteletét, hanem a jövőbe vetett hitét is” – mondta.

A Lipcsey Gyögy Munkácsy-díjas szobrászművész alkotta emlékmű leleplezését megelőzően talapzatában időkapszulát helyeztek el, amely Kövér László beszédét, valamint szlovákiai magyar sajtótermékeket tartalmaz. Az alkotás leleplezésében az Országgyűlés elnöke mellett Orosz Csaba polgármester, valamint az emlékmű létrehozását kezdeményező polgári társulások képviselői közreműködtek. Az esemény fényét Görcs Lajos nyugalmazott tanár szavalata, valamint a Pósfa zenekar és a Csalló Néptáncegyüttes tagjainak fellépése emelte.

Az emlékhelyet megáldották a történelmi keresztény egyházak somorjai képviselői, majd az önkormányzat és a civil szervezetek képviselői koszorúkat helyeztek el talapzatánál.

Somorjáról 1947 februárja során négy transzportot indítottak Csehországba. Az ezt dokumentáló jegyzék 813 lakos nevét tartalmazza; a 161 családfőn és 106 munkaképes családtagon kívül zömmel úgynevezett nem-dolgozó, tehát munkaképtelen személyekről volt szó – várandós nőkről, gyermekekről, idős és beteg emberekről. A kitelepítendő személyeket fűtetlen marhavagonokban Frídek Místekbe, Nový Jičínbe, Ostravára és Tišnovba deportálták. Többségük 1947 és 1948 folyamán engedély nélkül, egy részük pedig csak 1949-ben tért vissza szülőföldjére. A lakosságcserére kijelölt személyek listáján csaknem 800 somorjai neve szerepelt. A kitelepítések 50. évfordulója alkalmából összeállított lista több mint 330 somorjait nevez meg, akiket bizonyosan áttelepítettek Magyarországra – a legtöbbjüket Szigetbecsére, Rajkára, Dunabogdányba és Mosonmagyaróvárra, valamint Kecskemét és Pécs környékére. Sokan, zömmel a kitelepítettek családfők hozzátartozói önként hagyták el szülővárosukat, mivel odahaza fedél és megélhetés nélkül maradtak volna.

Fotó: Szinghoffer Mátyás