Forgách Rebeka és Nina a dédnagyapa nyomdokaiban

Az 1914-ben alakult STK-ban (Somorjai Testgyakorlók Köre) a focisták és a birkózók mellett a vívók is megjelentek, de világháborút csak a labdarúgás élte túl. A vívás 1962-ben indult újra Somorján. A klubalapítás Forgács Oszkár nevéhez fűződik. A mester fia, Forgách Krisztián az első tanítványai közé tartozott, majd az ő gyerekei, Péter, Krisztina és Gergely is hosszú órákat töltöttek a vívóteremben. Jelenleg Péter leányai, Rebeka és Nina öregbíti tovább a dédnagyapjuk által Somorján meghonosított sportág hírnevét.

„A húgommal, Ninával együtt nagyon sok sportot kipróbáltunk gyerekkorunkban. Kosaraztunk, úsztunk, gimnasztikára jártunk. Ezen kívül táncoltunk is. Apuval gyakran bejártunk a csarnokba, de valahogyan nem fogott meg minket a vívás. Végül nyolc éve, ha jól emlékszem másodikos alapiskolás voltam, Nina meg még oviba járt, elkezdtünk járni a vívóedzésekre. Itt ragadtunk,” árulta el a tizennégy éves Forgách Rebeka. „És nem bánjuk. Nagyon jól érezzük megszerettük ezt a sportot,” mondta a tizenkét éves Nina.

A lányok természetesen tudják, hogy a dédnagyapjuk honosította meg a vívást Somorján. „Ha például a mamáéknál vagyunk, akkor tuti, hogy a papa és apu között téma lesz a vívás,” mosolygott mondta Rebeka. A lányok Domsitz Tibor vezetésével kezdtek vívni. „Később Nagy Józsi bácsi edzett, majd az apu csoportjába kerültem,” mondta Nina, aki nagyon jól emlékszik az első versenyére. „Somorján volt az esemény, és megnyertem az első kupámat. A mai napig ott van a serleg a szobámban.” Rebeka is nagyon jól emlékszik arra a napra, amikor a húga megnyerte az első kupáját. „Jött Nina a kupával én meg gyilkos tekintettel néztem rá: nem lehet, hogy hamarabb nyerte el, mint én. Ő a fiatalabb, ez nem lehet igaz. Nem lehetek én a második. Én vagyok az idősebb, nekem kell az elsőnek lennem. Persze, csak azért szerezte meg ő elsőként a serleget, mert az ő versenye hamarabb volt. De akkor is…” mondta nevetve Rebeka.

A Forgách lányoknak nyolc éve a vívásról szólnak a mindennapjaik. „Ez egyéni sport, csak magában bízhat az ember. Csak én ronthatom el, csak én nyerhetem meg a meccset. Mindig ez lebeg előttem. Gyakran kitalálom, hogyan adjam azt a tust, és ha sikerül, az rettentően nagy élmény, sokáig bennem marad. Természetesen van, amikor elrontom, és haragszom magamra. És olyan hülyeséget csinálok, amivel elmegy az egész csörte,” árulta el Rebeka. „Imádok sportolni, de a csapatsport valahogy nem nekem való. A vívás minden téren megfelel. Apu ott van minden versenyen a pást mellett, nagyon sokat segít. Ha ráér, anyu is mindig eljön szurkolni. Mint például nemrég a kadét Európa-kupán Szatmárnémetiben. Ez meg is látszott az eredményeinken,” mondta Nina. A február közepén megrendezett versenyen, melyen a felső korhatár tizenhét év volt, a 14 éves Rebeka 95 induló közül a 22. helyen végzett, tizenkét éves húga, Nina, a mezőny legfiatalabb versenyzője pedig 46. lett. „A húgom nevében is mondhatom, hogy ezek az eredmények voltak az eddigi pályafutásunk legjobbjai. Bízom benne, hogy jön a többi jó eredmény. Célom az olimpiai érem. Nem tudom, hogy ez reális-e, de már az is óriási dolog lenne, ha egyáltalán kijutnák az ötkarikás játékokra. Folytatom a munkát, és majd meglátjuk,” mondta Forgách Rebeka. „Nekem most a wroclawi vívófesztivál jár az eszemben. Nagyon szeretnék legközelebb bejutni a legjobb négy közé. Eddig háromszor ugyanaz a lengyel lány állított meg,” zárta Forgách Nina.