Kincskeresés Somorján, iskolásoknak

A közelmúltban zárult gyógynövénykertes Mosonherb-projekt egyik utolsó aktivitásaként az önkormányzat iskolások számára kiadta a Kincskereső munkafüzetet. Ez olyan témákat vonultat fel, amelyekről eddig kevés szó esett.

A kiadvány szerkesztője és egyik társszerzője K. Szomolai Valéria, aki elmondta: Somorjáról már vagy féltucatnyi kiadvány megjelent, de ebben az újban, a kincskereső munkafüzetben az a különleges, hogy eddig nem látott szemszögből mutatja meg a várost, Somorja természeti, kulturális örökségét, azt, ami fennmaradt, de azt is, ami nem.

„A munkafüzet elénk tarja a város elfelejtett, lebontott vagy átépített örökségét, feltárva egy-egy megmaradt épület mára feledésbe merült múltját. Megtudhatjuk, hogyan éltek a régi somorjaiak és milyen mesterségekről volt híres régen a város” – árulta el.

Hogy nézett ki egykor a városközpont? Miért nem maradt meg a somorjai vasút? Hogyan zajlott az ipari forradalom Somorján? Mi volt egykor a Lidl és a Kaufland helyén? Hová tűntek a somorjai tavak? Megannyi izgalmas kérdés, sok olyan téma, amelyről még soha nem volt szó a városi kiadványokban. A témák túlnyomó része magánszemélyek helytörténeti kutatásain alapul, ráadásul néhány ebben a könyvecskében jelent meg először. „Olyan dolgokról szerettünk volna mesélni a gyerekeknek, amelyeket már nincs, aki elmondjon, talán csak a helytörténészek tudnak róluk. Szeretnénk, ha a gyerekek és a Somorjára költözött lakosok is megismernék a város régi arcát. Harminc témát dolgoz fel a kiadvány, és mivel a célcsoportunk főleg az ifjúság, az írások rövidek, és többségükhöz feladatot is igyekeztünk kapcsolni. A kiadvány szeptember végén készült el, szlovák és magyar nyelvű verzióját eljuttattuk az iskolákba. A füzetet elektronikus verziója megtalálható Somorja weboldalán” – árulta el a kiadvány szerkesztője.

A munkafüzetet összeállításában és szerkesztésében Méry Erzsébet, Tuba Lajos, Ján Hevera, Soňa Zakariášová, Horváth Lajos és Mathédesz Lajos vett részt. „Rekordidő alatt készült el a kiadvány, ami elsősorban a szerzők rugalmasságának köszönhető, ezért ezúton is szeretnék köszönetet mondani nekik. Munka közben több ötlet is felmerült, úgyhogy szívesen folytatnánk, amit elkezdtünk” – zárta K. Szomolai Valéria. (l)