Múltunk egy szelete – a Feslőcsallóközi Népi Együttes

Nemrégiben megjelent egy kiváló könyv Somorja évszázadai címmel, amellyel a szerzők szándéka szerint a diákságot, vagyis a fiatalokat szeretnék megszólítani. A nagyszerűen megszerkesztett, színes képanyaggal bőven illusztrált történelmi visszatekintő a Kulturális élet a hontalanság évei után c. fejezetében a hetvenes évek végére teszi városunk néptánc mozgalmának elindulását. Az alábbiakban ezt szeretném kiegészíteni néhány ténnyel, teljessé téve a képet.
Tény, hogy az ötvenes évek közepén, Somorján már létezett egy tánccsoport Vízi László vezetésével. Ez a csoport részt vett 1957-ben az évente meghirdetett Országos Népművészeti versenyen (Súťaž ĹUT) s itt találkoztak a pozsonypüspöki táncosokkal. Ekkor határozták el, hogy a két csoport egyesül és Felsőcsallóközi Népi Együttes néven működik tovább. Befogadója a somorjai népművelődési intézmény lett, a próbák a régi kultúrházban folytak, s a csoportot Strieženec Horváth Rudolf vezette. Ő az egyik úttörője a hazai magyar néptáncmozgalomnak, a püspöki csoportot 1954-ben alapította. Ebből a társaságból sokan átjöttek somorjára, többek közt Quittner János is, aki később ikonikus alakja lett a hazai néptáncmozgalomnak. Egy másik nevet is megemlítek, Czingel Gyulájét, aki a későbbi Csalló-alapító, Czingel László bátyja volt. Somorján elég jó körülményeket biztosítottak az együttesnek, volt például egy rendszeresen honorált kísérő zenekaruk is, amelyet id. Sárközi Ferenc vezetett. Még a püspöki lelkes társaság próbákra való utaztatását is megoldották: egy, a pékség tulajdonát képező Garant tipusú szekrényes teherautó rendszeresen szállította a tagokat. Az együttes aktív működését jelzi, hogy évi 80-85 fellépést teljesítettek (néptánc találkozókon, szüreti ünnepségeken, ünnepi műsorokban stb.) ami a mai viszonyok közt szinte elképzelhetetlen lenne. 1958 februárjában önálló műsorral bemutatkoztak a Csehszlovák Televízióban is, ez magyar együttesként nagy fegyverténynek számított azokban az időkben. A 1960-ban lezajló területi átszervezések vitték el az együttest Dunaszerdahelyre, ahol Csallóközi Dal és Táncegyüttes néven működött tovább.
Strieženec Horváth Rudolf  – a „táncos Rudi” – népszerű polgárnak számított városunkban. 1954-től egyik alapítójaként, több mint harminc évig vett részt a néptáncmozgalomban.  Kétszer nyerte el az év legjobb koreográfiája díját, mindkét esetben vendég koreográfusként: a Nyitrai Pedagógiai Főiskola Magyar Karának tánccsoportjával (Cigánytánc) és a Szőttessel (Üveges, lassú és friss). Vezetésével a Csallóközi Dal és Táncegyüttes meghatározó szerepet töltött be a hazai magyar néptáncmozgalomban. Takács Andással együtt néptáncgyűjtéseket is folytatott. Szakmai tevékenysége során neves néptánc pedagógusokat, koreográfusokat nevelt (Quittner János, Brandl Ferenc, Kraus Ágota).  Álljanak itt Quittner János másutt már publikált méltató szavai: „Rudi mesterem, barátom-példaképem, neki köszönöm, hogy egy életre eljegyeztem magam a magyar táncművészettel.”
Végezetül, a teljesség igénye nélkül álljon itt a Felsőcsallóközi Népi Együttes somorjai aktőreinek a névsora. Bár mindent megtettünk azért, hogy teljes legyen a lista, de sajnos írásos anyag nem maradt fel, s az emlékezet ennyi év távlatából bizony megkophat. Elnézést azoktól, akik kimaradtak.
Lengyel Betka, Szabó József, Varga Magda, Ozorai Ferenc, Sárközy Ferenc, Bodó Erzsébet, Lipka István, Bors Katalin, Kopál Irénke, Fiedler Ernő, Fiedler Éva, Kallay Edit, Valacsay Tibor, Gyurkovics Árpád, Simon Edit, Molnár Jenő, Horváth Márta, Vízi László, Vízi Antal, Vízi József, Vízi Gita, Óvári Margit, Czére László, Czére Tibor, Radocsák Katalin, Kaluz Gyula, Dolník Erzsébet, Fehér Júlia, Petőc Júlia, Ferenczi Rozália, Strieženec Eta, Csenkey László, Mikus Gizella, Molnár Lajos, Németh Zoltán, Szabó József, Bittera Mihály, Boros János, Bors György, Sárközy Aladár, Sárközy Elemér, Kalmár Rozália, Kalmár László, Merc Mária, Károlyi Edit, Dobsa Ferenc

Strieženec Alex
Az írás rövidített formában a Csallóköz és Vidéke szeptemberi kiadásában jelent meg.