Nem volt könnyű a tavalyi év a Csali és a Csalló számára

Nagyszerűen indult a tavalyi év a Nagy Csali számára; a csoport februárban eljutott Szegedre, a Gyermek Néptáncantológiára, ahol mindig az előző év legjobb együttesei mutatkoznak be. Felvidékről elsőkén a Nagy Csali jutott el oda. Aztán a mindent felborított a koronavírus-járvány.
Az év elején még dolgozott az ovisok Iciri-Piciri csoportja, készültek a Pici és Kis Csali új koreográfiái is. A Csalló szintén elkezdte új önálló műsorának készítését. Nagy reményeket fűztünk ehhez az évhez, hisz immár két csoporttal – a Kis és Nagy Csalival – is jelentkeztünk az országos versenyre, ahová be is válogatták mindkettőt, a gyermekszólótánc-versenyre is bejutott az összes ügyes kistáncosunk. A Csalló szintén sok meghívást kapott és két nagy versenyre is jelentkezett. Sokat kell próbálni, dolgozni ahhoz, hogy ezek a tervek megvalósulhassanak.
Aztán március közepén jött a járvány és minden leállt. A próbák nem folyhattak a megszokott módon, sorra maradtak el a fellépések, a versenyek, a fesztiválok, és ezzel együtt az élmények, melyek a néptáncosmunka kiteljesedését jelentik a gyerekeknek és a felnőtteknek is.
Június közepén, amikor enyhült a helyzet, a szabadban, a gimnázium sportpályáján tartottunk edzéseket, hogy visszaszerezzük a kondíciót, és hogy újra összehozzuk a közösséget, megint megélhessük az együttlét örömét.
A hagyományos próbák augusztus közepén indultak újra a csoportokban. Nem volt egyszerű, mert a hosszú kihagyás után szinte elölről kezdhettük a januárban elindított munkát, hiszen erősen romlott a kondíció, eltűnt a rutin, az erő. Mire újra elértük azt a szintet, hogy már hatékonyan lehetett dolgozni, ismét jött a lezárás. A csoportok vezetői igyekeztek videóüzenetekkel, digitálisan küldött házifeladatokkal igyekeztek összetartani a csapatot. Táncpedagógusaink folyamatosan azon dolgoztak, hogy fenntartsák és erősítsék a visszatérés fontosságát a gyerekekben. Októberben ismét visszaköltözhettünk a próbatermekbe, de csakis 5 fős csoportokban, maszkban, egymástól 3 méter távolságra, nyitott ablaknál próbáltunk. Ennek annyi haszna volt, hogy jobban oda lehetett figyelni az individuális fejlesztésre. Igy zártuk az évet, ami bizony nem volt igazán jó, de igyekeztünk kihozni belőle, amit csak lehetett.
A 2021-es év elé optimizmussal tekintünk. Reménykedünk benne, hogy júniusra legalább annyira konszolidálódik a helyzet, hogy újra úgy dolgozhassunk, mint azelőtt, hogy ne veszítsünk tagokat, hogy útra kelhessünk, hogy legyenek élményeink, örömöt szerezzünk azoknak, akik látnak bennünket a színpadon.
Reméljük, ez ez az év az újratervezés, az újraindulás, az új célok éve lesz. Mindenkinek ezt kívánjuk szeretettel.

Nagy Myrtil
Az írás a Somorja és Vidéke februári kiadásában jelent meg.