Orosz Csaba: Legyünk egymás támasza

A média napi szinten közvetíti felénk az utasításokat, hogyan viselkedjünk a koronavírus-járvány idején, hogy a lehető legjobban óvjuk magunkat és egymást. Nem kis energiát fektetünk abba, hogy mindez a város internetes felületein is megjelenjen, kiegészítve a városi hivatal intézkedéseivel, amelyek csak városunkat, lakosainkat érintik. Mindezek ellenére is, sajnos, még mindig gyakran találkozom azzal, hogy egyesek fittyet hánynak az óvintézkedéseknek, eljátszva, hogy sérthetetlenek, hogy őket nem érinti ez az egész.

Ez súlyos hiba, ugyanis aki nyilvános helyen nem visel védőmaszkot, nem csak magát, hanem egész környezetét veszélyezteti. Az új kormány rendelete értelmében viszont mától kötelező a védőmaszk használata – bízom benne, hogy ennek súlyát azok is felfogják, akik eddig valamilyen oknál fogva ignorálták a szabályokat. Sajnos, városunkban is sokan voltak; sorra kaptuk a hívásokat, amelyekben lakosaink jelezték, hogy a napokban külföldről hazatért személyek járkáltak az utcákon, a bevásárlóközpontokban. Az önkormányzat nem illetékes fellépni velük szemben; de továbbra is érvényben van a karantén-intézkedés, s akik nem tartják be, komoly pénzbírságra számíthatnak. Erről is értekeztünk a napokban, a telefonszámok, amelyeken bejelentést tehetnek, itt találhatók. Most közérdek, hogy az ilyen személyeket időben kiszűrjük.

Jó hír, hogy lassan megtanulunk együtt élni a megszorításokkal, korlátozásokkal. A kezdeti ijedtség, úgy látom, múlik. Rájöttünk, hogy az élet nem állt meg, hogy sokkal kevesebb is elég a napi szükségleteink kielégítéséhez, mint amihez szokva voltunk. A vállalkozók, a szolgáltatók is igyekeznek a lehető legjobban kijönni a helyzetből, így hamarosan közzétesszük azoknak a helyi kereskedőknek, őstermelőknek az elérhetőségeit, akik vállalnak házhoz szállítást. Az önkormányzat továbbra is szervezi az idősebb korosztály ellátását, főleg a bevásárlást és a maszkok kikézbesítését.

Amit most mindannyian megtehetünk: legyünk egymás támasza! Figyeljünk oda továbbra is hozzátartozóinkra, szomszédainkra, tartsuk velük a kapcsolatot, a lehetőségekhez képest segítsük őket. Eljött az ideje, hogy igazi közösségként viselkedjünk, amelyben mindenki egyformán számít. Meggyőződésem, hogy képesek vagyunk rá.

Mindenkinek jó erőt, egészséget kívánok!