Somorján a népesség növekedése jelentősen felgyorsult

Folyamatosan teszi közzé a 2021-es népszámlálás adatait a Statisztikai Hivatal. Elsőként a lakosság lélekszámára és nemzetiségi, illetve vallási hovatartozására vonatkozó adatok láttak napvilágot. A városunkat érintő mutatók elemzésére Simon Attila történészt, a Fórum Kisebbségkutató Intézet igazgatóját kértük fel.

Milyen elmozdulás észlelhető Somorján a lakosság lélekszámát illetően a korábbi népszámlálások eredményeihez viszonyítva?
A 2021-es népszámlálási adatok szerint Somorja lakossága tavaly 13 628 fő volt. Ha górcső alá vesszük a rendszerváltás óta eltelt évtizedeket, akkor azt látjuk, hogy a népesség növekedése felgyorsult. 1991-től 2001-ig egy viszonylag lassú, egyszázalékos növekedést könyvelhettünk el, ami 2001 és 2011 között kapott lendületet, a 2011-től 2021-ig tartó időszakban pedig már elérte a hét százalékot. Ez már jelentősnek nevezhető, s itt érhető tetten például a pozsonyiak kiáramlása az agglomerációba.

Ez nyilvánvalóan változásokat idéz elő a lakosság nemzetiségi összetételében is. Mit jeleznek a nemzetiségi mutatók?
Azt, hogy míg 1991-ben Somorján a magyarok és a szlovákok aránya 71 és 27, 2001-ben 66 és 31, 2011-ben pedig 57 és 34 százalék volt, 2021-ben már 49 és 41 százalékot mutatott, ami szintén jelentős elmozdulás. Egyfelől jelzi, hogy a Somorjára beköltözők döntő többsége szlovák nemzetiségű, másfelől utal arra is, hogy a somorjai magyarok körében az idősebb korosztály felülprezentált – ám erre vonatkozó pontos adataink akkor lesznek, ha a statisztikai hivatal közzéteszi az úgynevezett korfát.

Mit jelez a korfa?
A lakosság korösszetételét. Az már az eddig közzétett adatokból is kiderül, hogy Somorja lakosságának 67 százaléka produktív életkorban van, ami egyébként megfelel az országos átlagnak, ezt viszont most még nem tudjuk összekötni a nemzetiségi adatokkal. Ha nyilvánosságra hozzák ezeket is, valószínűleg azt fogjuk látni, hogy a somorjai szlovákok korfája alul széles, mert sok a gyerek és a fiatal, míg a magyaroké fordítva, felül szélesedik ki. A korfa egyébként azért fontos, mert előrevetíti, hogy mi várható tíz vagy húsz év múlva. A tíz évvel ezelőtti korfa például már jelezte, hogy Somorján várható egy olyan elmozdulás, amilyet tavaly mértek.

Mit mondanak az országos adatok a kisebbségek arányáról?
Nehéz egyértelmű választ adni erre a kérdésre, mivel a tavalyi népszámlálás módszertana kicsit más volt, mit az előzőeké. Hagyományosan a nemzetiségre szoktak rákérdezni, illetve az utóbbi népszámlálások alkalmával már rákérdeztek az anyanyelvre is, a tavalyi során viszont már szerepelt az úgynevezett második nemzetiség is – noha a módszertan nem teszi egyértelművé, hogyan kell ezt értékelni. Mindent egybevetve azt gondolom, hogy csökkent a magyarság aránya, ezt mutatja az első nemzetiségre és az anyanyelvre adott válasz, ami nagyon fontos mutató. Tulajdonképpen kis mértékű csökkenést jeleznek az adatok akkor is, ha hozzáadjuk azokat, akik a magyart második nemzetiségként jelölték meg.

Létező jelenségre kérdezett rá a második nemzetiségre vonatkozó kérdés?
Mindenképp, hiszen tényleg vannak olyanok, akik több kultúrához, nemzethez éreznek kapcsolódást – például akik vegyes házasságokban születtek, vagy akik még gyerekkorukban elkerültek egy más nyelvű közegbe, ott élnek, már nem is nagyon használják az anyanyelvüket, de még érzik a kötődést. Ha létezik olyan, hogy kettős identitás – bár ezt ne keverjük a kettős nemzetiséggel –, akkor arra rá kell kérdezni, és az erre adott válaszokat szerintem a nemzetiségi adatokhoz kell beszámítani.

Nem lenne kézenfekvőbb, ha a nemzetiségi jogok meghatározása során az anyanyelvet vennék alapul?
Úgy vélem, jó, hogy a nemzetiségre és az anyanyelvre is rákérdeznek. A nemzetiségre adott válaszban azonban van egy adag politika, összefügg például az állampolgárság érzésével. Nagyon sokan még ma is úgy gondolják, hogy a nemzetiséget úgy kell bevallani, hogy ha Szlovákiában élünk, akkor szlováknak valljuk magunknak, mert ennyivel tartozunk az államnak. Nyilvánvaló, hogy a nyelv esetében ez nem merül fel. A nyelvhasználati jogok tekintetében teljesen természetes az lenne, ha az anyanyelvi mutatót vennék alapul. Somorja esetében ez mondjuk nem annyira lényeges kérdés, de a gömöri kis falvakban, ahol teszem azt a lakosság fele magyar anyanyelvű roma, már igen. Mert ha a lakosság nemzetiségi aránya alapján határozzák meg a nyelvhasználati jogokat, nekik ott jogukban állna a hivatalos érintkezésben használni a roma nyelvet, amelyet nem is ismernek.

2021-re statisztikailag több tízezezer roma tűnt el az országban. Hová lettek?
Úgy tűnik, a második nemzetiség megjelölésének lehetősége a szlovákiai romák esetében bizonyos mértékig visszafelé sült el. Mert míg az előző népszámlálás idején egy magyar nemzetiségű roma azzal szembesült, hogy döntenie kellett: magyarnak vagy romának vallja-e magát, 2021-ben mindkettőt bejelölhette. Úgy tűnik, a legtöbben első helyre tették a magyar nemzetiséget, s másodikra a romát. Valószínűleg így működött ez a szlovák közegben élő romáknál is. De ha összeadjuk az első és a második nemzetiséget, úgy is sokkal alacsonyabb a romák száma, mint amit a roma nemzetiség 2019-ben megjelent atlasza megad. Ez azt jelzi, hogy még mindig nagyon sokan nem vallják be roma identitásukat. Érvényes ez Somorjára nézve is, ahol első nemzetiségként huszonnégyen, másodikként pedig negyvenegyen jelölték. Városunkban ugyan nem él nagy lélekszámú roma közösség, de ennél azért többen lehetnek, és sok településen ez a helyzet.

Érdekes és félreértelmezhető adat, hogy a lakosság mintegy negyede – Somorja esetében 26 százaléka – felekezeten kívülinek vallotta magát, amit az ateistákat tömörítő szervezetek azonnal szóvá is tettek.
Pedig a felekezeten kívüli és az ateista nem ugyanaz. Szerintem inkább arról van szó, hogy a hit, a felekezeti hovatartozást sokan annyira kényes adatnak tartják, hogy egyszerűen nem vallják be. Ettől még a maguk módján lehetnek vallásosak. Somorját vizsgálva közrejátszhat a beköltözés is – tudjuk, hogy főleg fiatalok települnek le nálunk, akik nem feltétlenül tartják fontosnak ezt a kérdést. A felekezeti hovatartozásnak a múltban nagyon fontos identitásképző szerepe volt a mindennapi életben is, de ez ma már nem így van. Ami még érdekes, hogy Somorján 2021-ben egyetlen személy vallotta magát zsidónak. Ez azt jelzi, hogy mára városunkból szinte teljesen eltűnt egy közösség, amelyiknek valaha meghatározó szerepe volt.

Bár a 2021-es népszámlálás kevés lehetőséget adott rá, Somorján 7 százalék fölött volt azoknak az aránya, akik nem vallották be a nemzetiségüket. Ez mintegy ezer főt jelent. Kik ők?
Igazából sehová se lehet besorolni őket, de nagy valószínűséggel többségében olyan magyarok és szlovákok, akik a nemzetiségi hovatartozást nem tartják különösebben fontosnak. Minden népszámlálás alkalmával felbukkan egy ilyen tömeg; a városokban általában nagyobb az arányuk, mint a falvakban.

Végezetül: mit üzennek a somorjai magyaroknak a 2021-es népszámlálási adatok? Körülbelül 550 magyar tűnt el tíz év alatt Somorjáról…
A somorjai magyarság mára elveszítette az abszolút többségét a városban, de még mindig relatív többséget alkot, ami azt jelenti, hogy még mindig ők alkotják a legnagyobb közösséget. Ha egyébként hozzáadjuk a második nemzetiséget, az arányuk megint felkúszik 51,6 százalékra, ami ismét abszolút többséget jelez. Ezek a tendenciák afelé mutatnak, hogy tíz év múlva Somorján nagyjából kiegyenlítődik a magyarok és a szlovákok aránya. Ha majd elemezzük a korfát, látni fogjuk, hogy ez elkerülhetetlenül be fog következni. Természetes folyamatról van szó, amit sok minden befolyásol – a népesedési mutatók, a migrációs folyamatok, a településfejlesztés, és bizonyos mértékben a politika is.

Simon Attila történész, a Fórum Kisebbségkutató Intézet igazgatója (Fotó: Somogyi Tibor)

Illusztrációs felvétel: samorinprevsetkych.sk