30 éve történt – a bársonyos forradalom eseményei Somorján

Három évtizeddel ezelőtt, 1989. november 17-én a karhatalom brutálisan fellépett a prágai diákok békés demonstrációja ellen, elindítva ezzel egy folyamatot, amely végigsöpört az akkori Csehszlovák Szocialista Köztársaságon, s a kommunista rendszer megdöntéséhez vezetett. A történelemkönyvek ma bársonyos forradalomként emlegetik. Városunkat 1989. november 27-én érte el.
Ehhez a dátumhoz kapcsolódik, hogy a ’89 novemberében országszerte meghatározó társadalmi-politikai erővé lett Nyilvánosság az Erőszak Ellen – Verejnosť proti násiliu mozgalom központi irodája felhívást intézett az ország lakosságához, hogy elégedetlenségének hangot adva, november 27-én délben szüntesse be a munkát. A véletlen összejátszása volt, hogy ezen a napon a csölösztői Kormorán Szállóban zajlott a Somorjai Városi Nemzeti Bizottság képviselőinek iskolázása. Ennek első szünetében Nagy Péter képviselő arra kérte a városi nemzeti bizottság akkor elnökét, Szamos Lászlót, hogy az összejövetelt minősítsék át a képviselőtestület rendkívüli ülésévé, tárgyalják meg az időszerű politikai kérdéseket és fogadjanak el nyilatkozatot az országos munkabeszüntetés támogatására. A VNB elnöke ezt elhárította, majd a dunaszerdahelyi pártközpontba sietett eligazításra. Időközben tiltakozó megmozdulásra került sor a helyi magyar tannyelvű gimnáziumban, majd délben a helyi kisüzemben (gazdasági udvar) is, amelynek akkori helyettes vezetője Nagy József, a képviselőtestület jelenlegi tagja volt. Itt felolvasták a Nyilvánosság az Erőszak Ellen központi irodája által meghirdetett követeléseket, amelyeket – a VNB időközben a helyszínen megjelent elnöke, elnökhelyettese és egyik osztályvezetője kivételével – valamennyi jelenlévő elfogadott. A dolgozók ezt követően a Proménádra, azaz a Fő térre siettek, ahol a város felszabadítását szimbolizáló emlékmű, a vörös csillag előtti lépcsőzetről Nagy József szólt a tömeghez, bejelentve, hogy 18.00 órakor a téren újabb nagygyűlést szerveznek. Ekkor hangzott el első ízben Somorján a bársonyos forradalom legendás jelszava, a „To je ono!”.
A nagygyűlést követően többen jelezték Nagy József felé, hogy részt vállalnának a további szervezőmunkából, így másnap és harmadnap újabb összejövetelekre került sor. Ezek egyikén lépett a hallgatóság elé Ján Babej, aki elsőként figyelmeztetett a bős-nagymarosi vízlépcső környezetromboló hatására.
A somorjai történések szervezői és irányítói rádöbbentek, hogy kizárólag nagygyűlések szervezésével nem lehet politikai és társadalmi változást elérni, így Nagy József felvette a kapcsolatot Presinszky Lajos volt politikai dolgozóval, akinek tanácsait követve harmincöt embert szólított meg. Közülük huszonkettő jelent meg az egykori Zväzarm épületében tartott megbeszélésen, megalapítva a Nyilvánosság az Erőszak ellen politikai mozgalom helyi csoportját, amelynek alapító levelét 1989. december 1-én a következők látták el névjegyükkel: Nagy József, Nagy Péter, Szabó László és Vasik Szilveszter.
Az események ezt követően felpörögtek: a helyi aktivisták követelésére lemondott a VNB elnöke, és egyebek mellett megfogalmazódott a Szentháromság-szoborcsoport és a Štefánik-emlékmű visszaállításának, valamit Somorja ősi címere újbóli használatának igénye is. Ezekben a napokban döntötte le a helyi fiatalok Pörsök Attila vezette csoportja a szovjet hadsereg emlékét őrző emlékművet. Ezt követően, már 1990 januárjában sor került a Csemadok helyi vezetésének megújítására is.
Somorja lakossága a helyi és országos történések mellett érdeklődéssel figyelte a romániai eseményeket is, amelyek együttműködésre késztették a Csemadok helyi alapszervezetét és a Nyilvánosság az Erőszak Ellen helyi csoportját. Közel ezren gyújtottak gyertyát 1989. december 21-én a kultúrház előtt a romániai véres események ellen szervezett nagygyűlésen, majd a Vöröskereszt bevonásával válságstábot szerveztek, amely gyűjtést hirdetett. A honismereti ház termei három nap leforgása alatt megteltek a Somorján és a környező településeken összegyűjtött adományokkal. A 206 papírzsákba csomagolt adományból, valamint a felajánlott 51 756 csehszlovák koronán vásárolt élelmiszerből álló segélyszállítmány 1989. december 29-én indult útnak Romániába.
1989 utolsó napjainak fontos eseménysorozata volt a bős-nagymarosi vízlépcső ellen kibontakozó tiltakozó nagygyűlés és előlánc szervezése, amelynek fő szervezői Ján babej, Hombauer ferenc, Benkovics Klára, Csáder Alfréd és Sárkány András voltak. Ezen a Nyilvánosság az Erőszak Ellen képviselői mellett megjelentek a Független Magyar Kezdeményezés, a Szlovák Liberális Párt, a magyarországi Magyar Demokrata Fórum, valamint a hazai és osztrák zöldek küldöttei is.
1990 első felében városunkban is kirajzolódtak a politikai erőviszonyok. Megalakult az Együttélés helyi szervezete, majd a Magyar Kereszténydemokrata Mozgalom; mindkettő néhány héten belül beékelődött a város társadalmi-politikai életébe. A szlovák ajkú lakosok továbbra is a Nyilvánosság az Erőszak Ellen tevékenységébe kapcsolódtak be, helyi szinten más szervezett tömörülésük nem volt.
A rendszerváltás helyi és országos szinten az 1990. június 8-9-re meghirdetett első szabad parlamenti választásokban, majd az 1990. november 23-24-ére kiírt helyhatósági választásokban csúcsosodott ki, amelyek széles körű társadalmi-politikai átrendeződést eredményeztek.

Forrás: Nagy Péter, Nagy József: Zamatová revolúcia v Šamoríne / A bársonyos forradalom Somorján, 1999